 Az evolúció modellezését és jobb megértését is elősegíthetik azok a kutatások, amelyeket az MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoportja a kakukkok és más madárfajok együttélésével kapcsolatban végez.
A csoport egyik tagjának, Moskát Csaba tudományos tanácsadónak a
témáról szóló dolgozatára a közelmúltban a The New York Times is
hivatkozott egy cikkben.
Költésparazitizmus - a tudósok így nevezik azt a laikusok által is ismert jelenséget, amikor a kakukk saját tojásait idegen madárfajok fészkébe csempészi, hogy azokkal költesse ki és neveltesse fel fiókáit. Bár az állatvilágban nem a hazai erdőkben is gyakran hallható kakukk az egyetlen költésparazita, ez az a madárfaj, amelyről azt tartják a szakemberek: mestere annak, hogy tojásai számára a lehető legjobb helyet és nevelőszülőket válassza.
- A költésparaziták, illetve a fészkükben kakukkfiókát nevelő, úgynevezett gazdamadarak között folyamatos versenyfutás zajlik, amelynek lényege, hogy melyikük tudja megtéveszteni a másikat és így előnyre szert tenni ebben a közös evolúciós párviadalban - hangsúlyozta az mta.hu-nak nyilatkozva Moskát Csaba az MTA doktora, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Természettudományi Múzeum Állatökológiai Kutatócsoportjának tagja.
Mint azt a biológus elmondta, a koevolúciós kutatások - annak vizsgálata, ahogyan az élőlény az alkalmazkodás során az élő környezetével kölcsönhatásban fejlődik - a múlt század nyolcvanas éveitől kerültek előtérbe a brit Nicholas Davies kezdeményezésére, aki nagy szerepet játszott a viselkedésökológia alapjainak lerakásában is. Az új tudományág az állatok viselkedését abból a szempontból vizsgálja, hogy az miként befolyásolja a túlélést és a szaporodást.
Magyarországon immár tizenöt éve folynak a kakukkparazitizmussal kapcsolatos kutatások. Az MTA és az MTM biológusai sok külföldi kollegájukhoz képest helyzeti előnyben vannak, hiszen idehaza szokatlanul nagy mértékben figyelhető meg, hogy a kakukk nádirigókat használ gazdamadárként tojásai kiköltéséhez. A nádirigó a kakukk számára ideális „nevelőszülő", mivel nyitott fészket épít, s viszonylag nagyobb termetű faj. Magyarországon - számos helyen - minden második nádirigó fészekben található költési időszakban kakukktojás - mondta Moskát Csaba. A kutató hozzátette, hogy a nádirigótól eltérően a szintén nagy számban megtalálható feketerigók azért nem kedveltek a kakukkok körében, mert a költési szakasz nagy részében nem rovarral, hanem földi gilisztával etetik fiókáikat. A kakukkok számára ideális körülményeket biztosító nádirigóknak viszont más védekezési technikát kellett kifejleszteniük.
A kutatók megfigyelték, hogy a gazdamadarak tojásainak külső jegyei, tehát alakja, színe, illetve mintája megváltozik a kakukkparazitizmus során. A nádirigók például egymáshoz egyre jobban hasonlító tojásokat raknak egy fészken belül, így könnyebben tudják kiszűrni a kakukkét, ami viszont színben és mintázatban egyre hasonlóbbá válik a nádirigó tojásokhoz, amit a szakemberek tojásmimikrinek neveznek. - Vannak olyan esetek is, amikor a koevolúciós versenyben a kakukk lemarad. A tövisszúró gébics például tojásfelismerő képességét javította és így tett szert evolúciós ütemelőnyre a kakukkal szemben - említett egy, a kutatók számára szinte tankönyvi példaként használható esetet Moskát Csaba. A biológus szerint ennek köszönhetően a Magyarországon rendszeresen fészkelő tövisszúró gébicset ma már nem veszélyezteti a kakukkparazitizmus. Más fajok, például egyes énekesmadarak agresszív viselkedésükkel tudják távol tartani fészkeiktől a nem várt vendéget, sőt a szakirodalomból ismert olyan eset is, amikor egy nádirigó vízbe fojtott egy kakukkot. A kutatók rafináltabb védekezési módszerről is tudnak. Egyes fajok például tojásaik védelmében fáktól távoli helyeken költenek, a kakukk ugyanis csak a fákkal borított területet, erdős részeket kedveli. A gazdamadarak viszont tudják ezt és úgynevezett élőhely-szigetekre húzódnak vissza. Moskát Csaba elmondta, hogy ilyen élőhely-sziget például Magyarországon a Velencei-tó, amelynek belső része kakukkmentes.
A koevolúciót vizsgáló tudósoknak a legmodernebb technika is rendelkezésükre áll. A tojásmimikri tanulmányozásához például olyan műszert is használnak, mint a fényvisszaverődés vizsgálatához alkalmazott spektrofotométer. - A madarak az emberektől eltérően az UV-tartományban is látnak. Ezzel az eszközzel a biológusok is képesek egy „madár szemével látni" - fogalmazott az MTA-MTM Állatökológiai Kutatócsoportjának tudományos tanácsadója, aki szerint az eddigi eredmények ellenére még évtizedekig lesz mit kutatniuk az ökológusoknak.
Forrás: the-online.hu
|
