Gondolkoztál már azon, hogy hogyan jön létre egy döntés? Ennek felismerése különösen az üzleti életben hozhat értéktöbbletet. Különösen, ha informatikai rendszerekkel támogatjuk a döntéshozatalt. A cikkben megvizsgáljuk a döntéshozás folyamatait, amelyek ismeretében létrehozhatók tudásbázisú döntéstámogató rendszerek.

Csak azt látom, amit hiszek

Biztos mondtad már, ha kételkedtél valamiben, hogy „hiszem, ha látom". Nos, lehet, hogy ennek pont a fordítottja igaz. Hiszen gondolkodásunkat megismert sémáink alakítják, amelyek önmagukban is önálló jelentéssel bírnak. Ezek a sémák segítenek bennünket abban, hogy a rengeteg információt minél rövidebb idő alatt feldolgozzuk. A sémák viszont nem egy jól strukturált hierarchiába rendeződnek a fejünkben, hanem kaotikusak. A bonyolult sémák között a sztereotípia teremti meg a kapcsolatot, ezáltal tudjuk gyorsan és kevés információval észlelni a dolgokat. Például, ha valakiről azt mondjuk, hogy olyan, mint egy katonatiszt, akkor rögtön tudja egy kívülálló is, hogy az illető hogyan viselkedik. Fontos tehát, hogy összeálljon a kép sémáink alapján, így tudunk dönteni cselekedetünket illetően. Minél több tapasztalattal rendelkezik valaki, annál több séma van a fejében, annál könnyebben átlátja a dolgokat és hoz döntéseket. Jó példa erre a belátásos tanulást bizonyító kísérlet, amikor a csimpánz ketrecének tetejére egy banánt tettek. Az állat nem tudta ugrálva elérni a gyümölcsöt, de rájött, hogy ha rááll a ketrecben található dobozra, eléri a banánt. Következő alkalommal természetesen ezt a módszert alkalmazta. Ha felfedezzük a célt és a hozzá vezető eszközt, következő alkalommal gyorsabban fogunk dönteni.

Az elvárások szerepe a döntésben

Ha a világ jól strukturált, racionális lenne, örökké érvényes szabályok lennének, akkor teljes mértékben megismerhető lenne, és minden esetben egyértelműen legjobb döntést tudnánk hozni. De a valóság nem ilyen. Döntéskor nem tudjuk megszerezni és feldolgozni az összes szükséges információt, ez korlátozza a racionális döntéshozást, tehát a legjobb megoldás helyett a kielégítőt keressük. Sokszor fontos a megoldások és az elvárásaink gyors összevetése, ehhez viszont engedni kell az elvárásokból. Ezért van az, hogy „minden lassú döntés rossz - a gyors döntés lehet ott és akkor kielégítő". Ugyanakkor nem tudjuk mindig pontosan megfogalmazni elvárásainkat. Ezek attól függően alakulnak, ahogy megismerjük a megoldási változatokat. Hogy könnyen érthetőbb legyen, nézzük meg mindezt egy autóvásárlási példán keresztül! Ahhoz, hogy megtaláljuk a legjobb autót, végig kellene nézni a világ összes autókereskedését, de ahogy említettük, erre nincs lehetőség, mivel a világ nem teljesen racionális, nem jól strukturált. A korlátozott racionalitás alapján a kereskedőnek megmondanánk az elvárásainkat, és erre ő mutatna egy autót, ami éppen akkor kielégíti az elvárásainkat. De ez nem így megy. Ahogy meglátjuk az autókat a kereskedésekben, úgy ismerjük meg elvárásainkat is. Az egyes változatokat összevetjük egymással, és a végén az elvárásainkkal megalkudva találjuk meg a kielégítő változatot.

Tudásfajták

Az intuíció fontos szerepet játszik a döntéshozásban. De hogy meg tudjuk különböztetni a többi tudásformától, először azokat kell megérteni. Tudásunk egyrészt tényekből épül fel. A tények olyan dolgok, melyek mérhetőek, számítással igazolhatók. Például ha azt állítom, hogy a monitor 20 cm széles, akkor le tudom mérni, hogy valóban annyi-e. A készségek is a tudáshoz tartoznak. Ilyen például a biciklizés. Miközben tekered a bringát, eszedbe sem jut, hogy hogyan kell az egyensúlyt megtartani, nem feltétlen ismered a fizikai szabályokat. Kiskorodban is úgy tanultad meg szüleidtől a nyelvet, hogy nem mondták el a nyelvtani szabályokat. A készségek tehát olyan tudásformák, amelyeket gyakorlással lehet elsajátítani. A harmadik, legösszetettebb tudásfajta pedig az intuíció. Amikor az alapján döntesz, amit „megérzel". Ehhez rengeteg tapasztalat szükséges. 

Döntésfajták

Ahogy a tudásformákat, a döntéseket is három csoportba sorolhatjuk. Vannak úgynevezett reflexdöntések, ahova a feladatelvégző, ösztönös cselekvések tartoznak. Ilyen például, ha köszönünk egy ismerősnek, aki elmegy mellettünk, vagy kimegyünk a mosdóba. Ezeket a döntéseket hallgatólagos tudásunk szerint időfecsérlés nélkül meghozzuk. A rutindöntéshez már explicit tudás szükséges, ekkor jórészt a megtanult szabályokra támaszkodunk. Hétköznapi példánál maradva ilyen például, ha autót vagy virágot veszünk. A harmadik tudásfajtát az úgynevezett eredeti döntések alkotják. Azért eredetiek, mert nincsenek rájuk szabályok. Illetve van néhány szabály, de emellett homályos jelek és képek állnak csak rendelkezésre. Ilyen döntés például a szüzesség elvesztése.

Tudásbázisú döntéstámogató rendszerek

És hogy miért is kell minél jobban megismerni a döntés folyamatát? Azért, hogy megkönnyítsük, kényelmesebbé tegyük a döntéshozást. Az üzleti életben ez nagyon fontos. Az előzőekben leírtak alapján van egy kis elképzelésünk a döntés folyamatáról. Az informatika ott kapcsolódik be a képbe, hogy a tudásbázisú döntéstámogató rendszerekhez egy informatikai programot, keretrendszert biztosít. A döntéstámogató rendszerek, ahogy a nevükben benne is van, nem helyettesítik az embert, mint döntéshozót, hanem csak támogatják. És hogy hogyan támogatják? Ezekkel a rendszerekkel a döntéshozó rendszerezheti tudását, pl. a rutindöntéseknél a logikai szabályok megalkotását. (Például, ha piros színű az autó, akkor megveszem.) A fogalmak rendszerezésekor a szabályok megalkotásával épül fel a tudásbázis. Vállalatoknál a döntéshez vezető szabályok rögzítése a rutindöntéseket meggyorsítja, illetve a kezdő munkatársak betanítására is használható, például, ha a kezdő tanulmányozhatja a tapasztaltabbak gondolkodásmódját egy döntéssel kapcsolatban.

Forrás: www.the-online.hu